A komposztálás tudnivalói:

Most, ősszel a legtöbb kertészkedő agyában felmerül a probléma, hogy meg kellene trágyázni a kertet, amelynek talaját alaposan kimerítette a megtermett, sokféle zöldség, a virágok, a növekvő gyümölcsfák és szőlőtőkék.

 Azt is többnyire tudják, hogy ehhez leginkább a szervestrágya volna alkalmas, de istállótrágyát egyre nehezebb beszerezni, nem is beszélve a szállítás nehézségeiről és költségeiről. Sokan a fejükhöz kapnak és hibáztatják magukat, hogy a kertből származó szerves hulladékokból miért nem készítettek komposztot? Pedig tudva tudják, hogy a házi készítésű komposzt a legjobb, a legtermészetesebb humuszforrás, amelynek nagy előnye az, hogy pénzbe se kerül és helyben van, nem kell szállítani!

 Az is közismert, hogy a komposzt  humusztartalma a talaj termékenységének a forrása és ezért komoly fogadalmat tesznek arra, hogy ezentúl egy kosárnyi szervesanyagot se égetnek el, hanem minden erre alkalmas anyagból komposztot érlelnek.

Az első kérdés tehát: miből lehet komposztot előállítani? Erre alkalmas a most lehulló lomb, az évelő virágok levágott szára, a kiszedett zöldségek levele, szára, a kipréselt szőlőtörköly, a rostos tőzeg, a lombos fák fűrészpora, a lekaszált fű, a papírhulladék és még sok más szerves anyag.
Nem való a komposztba a műanyag hulladék, a cserépdarabok, üveg, fémek, kövek és más egyéb, el nem bomló, szervetlen anyagok. Ne rakják a komposztálandó anyagok közé a dió- és a vadgesztenyefák leveleit, mert ezekben egy olyan összetételű vegyület van, amely a talaj mikroszkópikus nagyságú élőlényeinek életműködését és szaporodását gátolja. A kávézacc és a  kifőzött tealevél a komposztot gazdagíthatja.
A szerves anyagok érlelésére a kert egyik félreeső, félárnyékos helye lesz alkalmas. A komposztkazal számára nem kell gödröt ásni, mert a korhadás oxigén jelenlétében folyik le, a gödörben viszont nem jut az anyaghoz elég levegő, ezért nem korhadási, hanem rothadási folyamat következik be. Építhetünk komposzttárolót deszkából, téglából, kövekből is, sőt a kereskedelem is kínál műanyag komposztládákat.

A komposztálandó anyagot nagyon célszerű felaprítani. Erre most már igen alkalmas, különböző teljesítményű, elektromos eszközök állnak rendelkezésre. A felaprított szerves hulladék nagyobb felületen érintkezik a levegővel, ezért a lebomlási folyamat gyorsabban zajlik le, a komposzt előbb érik meg.
A korhadási folyamatot meggyorsíthatjuk a komposzt anyag átkeverésével, levegőhöz juttatásával, valamint csontliszt, esetleg nitrogén műtrágya hozzákeverésével is.
Az érett komposzt sötétbarna színű, homogén, szagtalan, könnyen kiszórható, környezetbarát anyag. Belőle négyzetméterenként 2-3 kg-ot ajánlatos kiszórni és azonnal bemunkálni a talajba. Minthogy a komposzt elsősorban a humusztartalma miatt értékes trágya, ezért a tápanyagokat műtrágya formájában juttassuk a talajba. Most ősszel elsősorban a foszfát és a káli műtrágyák kiszórása időszerű, mert ezek lassan oldódó vegyületek, amelyekből a tápanyag tavaszra jut a gyökerek közelébe.

Mi a komposzt?

Komposztnak nevezzük azt a morzsalékos, sötétbarna színű földszerű, magas szervesanyag tartalmú anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások mellett (oxigén, nedvességtartalom). Talajjavításra, tápanyag-utánpótlásra vagy talajként cserépben, ültetőedényekben és kertben közvetlenül -felhasználható.

NYERSANYAG	C/N ARÁNY
fakéreg	120:1
fűrészpor	500:1
papír, karton	350:1
konyhai hulladék	15:1
kerti hulladék	40:1
lomb	50:1
vágott fű	20:1
kommunális hulladék	35:1

Mi kerülhet a komposztba?

Minden növényi eredetű háztartási hulladék komposztálható:

-zöldség- és gyümölcsmaradék

-ételmaradék (ha nem a halom tetejére helyezzük, mert az vonzza a bogarakat, a legyeket és a  rothasztó baktériumok miatt kellemetlen szagot áraszthat)

-hervadt virág

-kávézacc, kiforrázott tealevelek, fehérítetlen papírfilter-zsákocska

-apróra tört tojáshéj (meszes talajon ne nagy mennyiségben)

-papír-tojásdoboz (apróra feldarabolva), papírzsebkendő, könnyen foszló papír törlőkendő

-toll, szőr, gyapjú, növényevő állatok ürüléke a forgácsalommal együtt, kutyagumi (kis mennyiségben)

-pamutszövet- és lenvászon maradék

-fahamu

Kerti hulladék:

lehullott levelek (néhány kivétellel, amit említeni fogunk)

aprított nyesedék, elvirágzott növények

kaszálék (vigyázni kell nehogy túl nedves legyen, mert akkor kellemetlen szagok kíséretében rothadásnak indulhat, így célszerű néhány napos szárítás után komposztálni, vagy kb. 5 cm-es rétegben elteríteni és a rétegek közé valamilyen laza anyagot (száraz fanyesedék, faforgács) keverni!)

Mi NEM kerülhet a komposztba?

-üveg, műanyag, fém

-papír (kivéve az előzőekben említettek)

-porzsák és tartalma

-fertőzött, beteg növényi maradvány

-kemény, viaszos levél (fagyal, fenyő)

-indás vagy futónövények szára

burgonyaszár (gumó és szárrothadás terjesztésének veszélye miatt)

tarack (továbbszaporodása miatt)

egész kenyér

a falevelek közül a dió-, gesztenye-, platán-, tölgy- és jegenye (nehezen bomlanak le és a bomlás során mérgező anyagok kerülhetnek a komposztba)

Hogyan komposztáljunk?

Alulra laza szálas hulladékot tegyünk, erre kb. 20 cm vastag réteget. Szórjunk rá néhány lapát földet, majd újra rétegezzük rá a szerves anyagokat. A legkedvezőbb keverési arány: háztartási hulladék-60%, kerti hulladékok-40%. Az aprított, kevert szerves hulladékot így rétegezzük a komposztra, amíg el nem éri az 1 m-es magasságot. Ez a méret a legalkalmasabb arra, hogy a komposztot lezárjuk és az új komposzt-halmot készítsünk. A lezáráshoz néhány cm vastag földet, száraz füvet vagy lombot használunk. Időnként meglocsoljuk, hogy ne száradjon ki. Ha komposzthalmunk fölött muslincák kezdenek el körözni, annak oka a komposztban lévő gyümölcs cukortartalma. Ilyenkor célszerű kőport teríteni a halom tetejére. Lehetőleg félárnyékos, sík területen komposztáljunk.

A hulladék összetételétol függően 3-4 hónap után talajjavításra alkalmas anyagot nyerhetünk, 6-8 hónap után pedig közvetlenül talajként felhasználható, érett komposztot állíthatunk elő.

Fontos követelmény:

A finom anyagokat durva szerkezetűvel, a nedveset szárazzal, a zöldet barnával kell keverni!

Tartsuk nedvesen a komposztot!

Gyorsíthatjuk az érlelést, ha 6-12 hetente átrakjuk a komposztot! Ezzel átlevegőztetjük, fellazítjuk az anyagokat és a külső réteg belülre kerül.

A fű nyiradékát, mielőtt a komposztra tennénk, rostos, durva anyaggal (pl.: szalma, ágnyesedék) kell elkeverni, hogy ne kezdjen el rothadni!

Ne szórjunk a komposztra nagy mennyiségű azonos anyagot, mindig keverjük össze a különböző komponenseket!

Aprítás:

A komposztálandó hulladékot 5 cm-nél nem nagyobb darabokra kell aprítani. Az apróra összevágott ágakat (aprítógép, metszőolló, ásó segítségével) mulcsozásra is felhasználhatjuk, azaz közvetlenül a kerti ágyásokra is teríthetjük. A mulcsozás segítségével a talaj kevésbé szárad ki, ritkábban kell öntözni; elnyomjuk a gyomokat, feleslegessé válik a mechanikai talajművelés; a földbe gyorsabban bejutnak a tápanyagok, javul a talaj szerkezete.

A komposzt érettségének megállapítása:

A komposzt érettségét tulajdonképpen a felhasználási terület határozza meg. Mulcsozásra például a 3-4 hetes, az intenzív lebomlási szakaszon túljutott komposzt tökéletesen alkalmas. Azonban ha a komposztot palántanevelésre, vagy igényes kultúrák virágföldjében helyezzük el, akkor a komposztnak teljesen kiérettnek, földszerűnek kell lennie, nehogy kiégést, vagy gyökérkárosodást okozzon. Komposztunk tehát akkor érett, ha szaga az erdei földre emlékeztet, színe sötétbarna vagy fekete és szerkezete morzsalékos.

A Zsázsa-teszt egy nagyon egyszerű módja annak, hogy eldöntsük a komposztunkról, hogy érett-e. Zsázsa maggal behintjük az általunk érettnek vélt komposzthalmot, ha a zsázsa egy hét múlva kikel és a növénykék egészségesek, biztosak lehetünk abban, hogy komposztunk megfelelően érett.

Milyen módon komposztáljunk?

A kerti hulladékok komposztálása nem igényel különösebb technikai hátteret. Egyetlen gép van, amelyet célszerű beszerezni vagy otthon barkácsolni, egy hulladékaprítót, amely segítségével az ágak és gallyak felapríthatóak.

A komposztkésztésnek kiskerti méretekben két megoldása lehetséges: a silókomposztálás és a prizmakomposztálás.

A komposztsilók (komposztládák és komposzttartályok stb.) számtalan változata ismert, de házilag is könnyen elkészíthetőek

A következőkre kell figyelmet fordítani:

a levegőellátás oldalról biztosított legyen

alulról perforált legyen vagy a siló aljára laza anyagokat kell tenni (pl. rőzse)

megfelelő méretű legyen

a silót árnyékos és jól megközelíthető helyre kell tenni

a naponta keletkező hulladékokkal folyamatosan kell feltölteni

a feltöltéskor ügyelni kell a rétegezésre

A komposzt összerakása után (amikor a siló megtelik vagy a prizma eléri a megfelelő méretet) kezdődnek az átforgatások. A kerti komposztokat általában 4-6 hetente kell átforgatni, így a komposzt kb. 3 hónap alatt készül el.

Az átforgatáskor a következőkre kell ügyelni:

az első átforgatás után már nem szabad friss anyagot a komposzthoz adni

átforgatáskor a nedvességet folyamatosan ellenőrizzük, ha kell nedvesítjük, ha nedves száraz anyaggal keverjük össze

az új prizmát mindig a lehető leglazábban rakjuk össze

az átforgatás során az összerakáskor kialakított rétegeket össze kell keverni

Egyedül vagy közösen?

A kertes házak lakóinak legegyszerűbb, ha saját kertjükben komposztálnak. Viszont azok akiknek ez nem adatott meg még mindig van egy lehetőségük, komposztáljanak közösen! Csak a szomszédokat kell megnyerni a nemes cél érdekében, egy területet kijelölni a komposzthalom számára, és találni egy megbízható embert.

Egyszerű komposztáló építése:

 Minden kiskerttel rendelkező háztartásnak szüksége lehet egy komposztálóra, melyben a kertészkedés során keletkezett növényi hulladékok ileltve konyhai növényi hulladékok feldolgozhatók. A komposztáló működésének megértéséhez egy kis biológia:Megkülönböztetünk levegő jelenlétében történő (aerob) bomlási folyamatot közismert néven korhadást, és a levegő kizárásával történő (anaerob) bomlási folyamatot, vagy másnéven rothadást. A kettő között az a különbség, hogy a levegőn történő bomlási folyamat eredménye végső soron minden esetben humusz, vagyis kiváló minőségű termőföld, és a folyamat nem jár kellemetlen szagok képződésével.A levegő kizárásával végbemenő bomlási folyamatoknak is megvan a maga haszna, pl. a biogázgyártásban, hiszen ennek a folyamatnak fő terméke a metán és kevés kén-hidrogén gáz.Ezzel egyúttal el is mondtuk a lényeget, vagyis úgy kell elkészítenünk a komposztálót, hogy a növényi hulladék levegő jelenlétében tudjon elkorhadni, mert akkor humuszt kapunk és ráadásul ha ezt szem előtt tartjuk, komposztálónk kellemetlen szagok nélkül fog üzemelni:  A legegyszerűbb komposztáló pár raklapból összeüthető:A földre állított raklapokat összeszegeljük egymás végeivel U alakban.  Kivűlről minden oldalra 2-2 cöveket verünk le, ami az oldalak alsó részét nem engedi szétcsúszni.Végül az "ajtót" vagyis a negyedik raklapot úgy illesztjük be, hogy belülre is verünk cöveket, amiknek az ajtó alsó részét nekitámasztjuk, hiszen ez az ajtó az nem lesz összeszegelve a többi oldallal, ezért az elmozdulás ellen kívül-belül levert cövekeket alkalmazunk.Kivülről középtájon minden oldalról megtámasztottam egy nagyobb fával, a végeredmény stabil támaszték, mivel a vége földbe vájt mélyedésbe van támasztva, a felső része meg éppen két deszka közé van illesztve, ezért jól tart.Azért merem ajánlani, mert simán kibírt ez a módszer három évet, pedig rendeszeresen fel is másztam rá, a madáretetőket feltölteni.   Mi kerüljön, és hogyan a komposztálóba?Ha füvet nyírunk, ne dobjuk bele egyből az egészet, hanem kétféle módon is eljárhatunk. Ha sok frissen vágott füvünk van, lehetőség szerint hagyjuk száradni a napon, majd ha széna lett belőle, akkor már tölthetjük a komposztálóba, úgy, hogy rétegezzük a fűszénát és a földet. Ha egyből teszünk sok zöld füvet a komposztálóba, akkor a földdel rétegezést el nem hagyhatjuk, mert a zöld fű önmagában befűled és rothadásnak indul. De jobb inkább egy napig hagyni a levágás helyszínén száradni, mert az így nyert szárazabb fű már nem fog befűledni. Ezen kívül pakolhatunk a komposztálóba akár gazt is, csak arra ügyeljünk, hogy ne olyat tegyünk bele ami már magot hozott, mert akkor a gazmagok túlélnek a komposztálóban és a humusszal együtt majdan gazt is vetnénk. A komposztálót ne takarjuk le, eső hadd érje, mert a komposztálódáshoz nedvesség is szükséges, sőt nagy nyári melegben nyugodtan ráönthetünk egy vödör vizet, persze ha a konyhai zöldhulladékot vízzel együtt öntögetjük rá, akkor ez a kérdés is megoldott.Azért érdemes földet rétegezni a komposztálandó anyagok fölé, miután megtöltöttük egy alkalommal a komposztálót, mert a földben lévő mikroorganizmusok, giliszták, a nedvesség, mind elősegíti a komposztképződést. Ha egy nagyobb kerti munka után a komposztáló megtelt, nincs ok az aggodalomra, pár nap alatt szépen összeesik a belerakott anyag, és mindig lesz hely újabb adagokat belepakolni. A komposztálót évente 1-2 alkalommal érdemes kipakolni, és összekeverve visszarakni, következő évben pedig a képződött friss humusz már kivehető.

Oldal: Komposztálás
Kiskert, komposztálás - © 2008 - 2024 - kerteszeteshobby.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat