A trágyákról:
Mire jó a trágyázás?
A megfelelő trágya alkalmazásával növényeit optimálisan táplálhatja. A növények így pompásan fejlődnek és ellenállóak lesznek a betegségekkel és a kártevőkkel szemben.
A trágyák csoportosítása:
A trágyáknak alapvetően két csoportjuk van: a szerves és az ásványi trágya.
A szerves trágyának, mint a komposztnak, az istállótrágyának, a guanónak és a humusznak talajjavító hatása van és egyben növelik a talaj termőképességét. A tápanyag átalakítása mégis nagyon lassú és kiszámíthatatlan folyamat, mert ahhoz, hogy a trágyából növények által hasznosítható tápanyag legyen, a talajban található mikroorganizmusoknak át kell alakítaniuk a trágyát.
Az ásványi trágyákat különféle tápanyagokból állítják össze és így célzottan a növények szükségleteinek, illetve a talajviszonyoknak megfelelően lehet alkalmazni. Ezek a trágyák is természetes alapanyagokat tartalmaznak.
A szerves ásványi trágyák egyesítik mindkét trágyázás előnyeit.
A trágyafajták között különbséget teszünk még azok alkalmazási területei szerint is.
A kombinált trágyák többféle tápanyagot tartalmaznak, mint pl. nitrogént, foszfort stb., valamint nyomelemeket különféle keverési arányban.
Az egyféle tápanyagot tartalmazó trágyák az egyoldalú tápanyaghiányt korrigálják.
A szilárd trágyák kaphatók por, szemcse, forgács, granulátum és golyó formájában. Minél finomabb, annál hamarabb tudja azokat a növény hasznosítani. A tartós hatású trágyák szemcse vagy granulátum formájában a tápanyagokat hosszabb idő alatt adják le.
A folyékony trágyákat az öntözővízbe keverjük, így ezek hatnak a leggyorsabban.
A speciális trágyák, mint pl. a rózsa- és a földiepertrágyák egy bizonyos növényfajta igényeinek megfelelően vannak összeállítva.
A helyes trágyázás
A kert talajából a többnyire igényes kultúrnövények telepítése következtében több szerves anyag - és ezzel együtt a benne található tápanyag is - távozik, mint amennyi pótlódik. Ha még ehhez a lehullott leveleket, a levágott füvet és a lehullott gyümölcsöket stb. is rendszeresen eltakarítja, akkor ezzel is gátolni fogja a természetes humuszképződést.
A talaj hosszú távú elszegényedését csak úgy lehet megakadályozni, ha a talajt rendszeresen dúsítjuk ásványi és szerves tápanyagokkal.
A tápanyaghiány tünetei
Nitrogén: a sejtfelépítésben nélkülözhetetlen, serkenti a növény növekedését. Hiánya satnya növekedést okoz.
Foszfor: serkenti a gyökér- és a virágképződést, valamint a termés érését, hiánya kékeszöld, vörösessárga levélelszíneződést okoz.
Kálium: hatására nő a szárazsággal szembeni ellenálló képesség, hőmérséklet-ingadozás és fagytűrés. Hiányakor a
levélszélek sárgák és szárazak.
Kalcium: serkenti a gyökerek és a hajtások növekedését, valamint elősegíti más tápanyagok felvételét. Hiányakor az új hajtások kicsik maradnak.
Magnézium: serkenti a levélzöld-képződést és a szövetszilárdságot. Hiányakor a levelek széle bepöndörödik.
Kén: serkenti az anyagcserét, hiányakor csekély virágképződés.
A növénynek szüksége van még nyomelemekre is, mint pl. bórra, rézre, mangánra, cinkre és vasra.