Írisz (nőszirom):

Az írisz vagy nőszirom (Iris) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 200-300 mutatós virágú faj tartozik ide. A nemzetség nevét a szivárvány görög nevéről kapta, az ide tartozó virágok sokféle színváltozatára utalva. A köznyelvben az írisz (a szem szivárványhártyája mellett) a nemzetségen kívül néhány más, a nősziromféléken belül közel álló génusz növényeire is utalhat.

Egyes leírások az Iris nemzetséghez csatolják a Belamcanda, Hermodactilus, Neomarcia és Pardanthopsis nemzetségeket is.

Csak szűk körben terjedt el az északi mérsékelt égövön. Élőhelye figyelemre méltóan változatos. Terjed a hideg és hegyi régióktól Európa füves lejtőiig, rétségeiig és folyópartjaiig, a Közel-Kelettől Észak-Afrikán át, egészen Észak-Amerikáig.

Az íriszek évelő növények, amelyek gyöktörzsekből, (gyöktörzses íriszek), vagy szárazabb éghajlatokon hagymákból (hagymás íriszek). Hosszú, egyenes, virágzó szárakkal rendelkeznek. Ezek lehetnek egyszerűek vagy elágazóak lehetnek, tömör vagy üregesek, és lelapult vagy van egy körkörös keresztmetszete. A gyöktörzses fajoknak általában van 3-10 alapvető, kard alakú eltávozásuk, ami sűrű halmokban növekszik. A hagymás fajoknak hengeres alakú alapleveleik vannak.

Hérics:

tavaszi, sárga, évelő, napfényigényes, szárazságtűrő

A kora tavasz első hírnökei közé tartozik.

Tavaszi hérics (A. vernalis L.):

Szép virágáért kirándulók és kerttulajdonosok is gyakran gyűjtik, állománya megfogyatkozott.

Élőhely:

Sztyepplejtőkön, lösz- és homokpusztagyepekben.

Jellemzők:

• Virágai nagyok, feltűnőek, a szirmok sárgák. Márciustól májusig virágzik.
• Levelei keskeny-fonalas 5 mm-nél hosszabb sallangokra szeldeltek.

Erdélyi hérics (A. X hybrida Wolf syn. A. transsylvanica):

A volgai hérics (A. volgensis) és a tavaszi hérics hibridje, csak a Maros-Körös közében él. A tavaszi héricsre hasonlít, de a levélsallangok kicsit szélesebbek.

Lángszínű hérics (A. flammea Jacq.):

A nyári héricsre hasonlít, de sziromlevelei skarlátpirosak, a csészelevél szőrös. Szántóföldeken az egész országban szórványos. Nem védett.

Tulipán:

Elterjedésének története:

A tulipán Közép- vagy Belső-Ázsiából származik. Ezeken a vidékeken mintegy 125 vad faját ismerjük. Feltehetően a Tien-san és a Pamír-Aláj hegység  környékén kezdték termeszteni, ott, ahol egy mintegy 1000 km sugarú körben 51 faja él. Európában is találunk őshonos tulipánfajokat. A Kárpát-medencében négy faj él vadon, közülük legismertebb a bánsági flóratartományban a Kazán-szorosban és a Vaskapuban élő, 40-50 cm magas, áprilisban nyíló magyar tulipán (sárga tulipán, Tulipa hungarica Borbás). Kr. u. 1000 körül már írásos feljegyzések említik. A későbbi időkben a törökök tenyésztették ki a tulipán legszebb példányait. I. Szulejmán császár uralkodása idejében 1494-1566 tájékán már kísérleteztek is vele, számos változatát kifejlesztették. A 16. század elején a törökök a Kárpát-medence jelentős részét meghódították, ekkor ismerték meg az európaiak ezt a növényt. A bécsi udvar megbízásából az isztambuli nagykövet Augerius Gislenius Busbequis beszerzett hagymákat Törökországból, amit aztán a Carolus Clusiusnak a kor neves botanikusának ajándékozott. Valószínűleg Busbequistól származik a tulipán szó is, a virág turbán alakjára utal. Perzsa nyelven a turbán neve dulbend. A tulipán török neve lale, ami az Allah szó anagrammája. Busbequis honosította meg a növényt Hollandiában, amikor 1593-ban a leideni egyetem professzora lett, tulipánokat ültetett a kertjében. A tulipántermesztés nemsokára hatalmas üzletággá nőtt Németalföldön, ezt később „tulpomániának" nevezték el. 1629-ben már körülbelül 1000 fajtát jegyeztek. Az értékesebb virághagymák valóságos vagyonokat értek. Egyetlen ritka alakú és különleges színű virág hagymájáért - mai pénzben számítva - akár hatszázezer forintot is megadtak. A „tulipánőrület" időszaka 1633-1637; ennek végén a spekulációs piac összeomlott. A hagymák ára hirtelen a korábbi töredékére csökkent, és nagyon sok család elveszítette erre alapozott vagyonát. Magyarországon is a 16. század vége óta termesztik. Mára mintegy 3-4000 különböző termetű és virágú faját nemesítették ki. A virág a kék kivételével bármilyen színű és változatos mintájú lehet; még (csaknem fekete) sötét ibolya és zöld virágú fajták is vannak.

Leírása:

Tobozszerű hagymájának oldalán húzódik meg a jövő évi kisebb tartalék- vagy fiókhagyma, és pikkelyei alatt további apró rügyhagymák rejtőznek. A hagymát elszáradt, barnás buroklevelek fedik.

A hagymából 2-6 széles, sima, húsos, megnyúlt, elliptikus vagy hosszúkás, lapos vagy középen csatornás levél közül tőkocsányon emelkedik ki egyetlen (ritkán 4-5) virága. A hat, harangként összeboruló lepellevél piros vagy sárga, ritkábban ibolyás, rózsaszín vagy fehér; a tövükön általában sötétebb folttal. Közülük a külső három néha keskenyebb és hegyesebb, mint a belsők. Hat porzója van; a felső állású termő három termőlevélből nőtt össze.

Toktermése többmagvú.

Életmódja, élőhelye:

Elsősorban a sziklás, köves vagy alacsony füvű száraz gyepekben nő; főleg a hegyvidékeken.

Minden faja tavasszal virágzik.

Kankalin :

Tavaszi kankalin:

A vadon élő tavaszi kankalin (Primula veris) évelő, lágy szárú gyógynövény. Európában, a Kaukázusban, Ny-Európában is honos. Középhegységben elég gyakori, máshol szórványos lomberdők tisztásain, szegélyein fordul elő. Gyökértörzsét, levelét és virágját is gyűjtik. A leveleket és a virágokat kinyílásukkor száraz időben gyűjtik, és szellős helyen vékony rétegben kiterítve, gyorsan megszárítják, hogy színüket megőrizzék. A gyökereket kiásás után megtisztítják és egészben, szellős helyen megszárítják.

Ha nehezen múló köhögést kell kezelni, ha a váladék nem akar felszakadozni, mindig beválik ez a magas szaponintartalmú gyógynövény. Különösen teaként oldja jól a nyúlós garatváladékot és könnyíti meg kiköhögését. A kankalin gyökere szaponinban nagyon gazdag; 5-10%-ot is tartalmazhat. Ezért a kankalin szinte valamennyi köhögéscsillapító tea fő alkatrésze.

Hatóanyaguk:

Hatóanyag-összetételük a különböző fajokban más, de lényegében megegyező: triterpén-szaponinok (primulasav komplex), fenolglikozidok, virágban flavonoidok. Levelekben jelentős C-vitamin szint. Kiváló expektoráns; görcsös, asztmás köhögés esetén is jó, különösen kombinációban használják.

Felhasználás:

Elsősorban felső légúti hurutokban, a népi gyógyászatban még asztmatikus, köszvényes és neuralgikus panaszok, idegi eredetű fejfájás esetében és szívgyengeség ellen használják.

Válogatott fajai:

Sudár kankalin:

Tudományos nevén Primula elatior, a Kaukázusban, Nyugat-Ázsiában, Szibériában, Európában is honos, évelő lágy szárú gyógynövény. A Bükkben, a Mátrában, a Börzsönyben, általában bükkösökben ritka, bár hegyvidéki faj. Védett.

Szártalan kankalin:

Tudományos nevén Primula vulgaris, Észak-Afrikában, a Kaukázusban, Nyugat-Ázsiában, Európában, Magyarországon a Dunántúlon nem ritka, üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben található meg. Védett növény, de kertekben is telepítik, és termesztése is megoldható.

Illatos kankalin:

Tudományos nevén Primula columnae. Évelő. 10-30 cm. Nagyon hasonlít az előbbihez; levelének fonáka azonban sűrűn molyhos, csaknem hófehér; kocsánya, csészéje is fehérebb és az illatos kankaliné még tágabb, mint a magyar kankaliné. Pártája halványsárga. Hazánk keleti részének mészkőhegyein találkozhatunk vele.

Lisztes kankalin:

Tudományos nevén Primula farinosa. Évelő. Levelei hosszúkás visszás tojásdadok, simák. Fonákuk, a kocsány, a csésze és a murvák fehér porral behintettek ("lisztesek"). Pártája lila v. hússzínű-sárga, csöve 5-7 mm hosszú. Hengeres tokja hosszabb a csészénél. Mocsaras, tőzeges réteken, főleg magasabb mészkőhegyeken terem. Az északi megyékben elég gyakori, de előfordul a Dunántúlon is.

Hosszúvirágú kankalin:

Tudományos nevén Primula longiflora. Évelő. Az előbbihez nagyon hasonló, pártájának csöve azonban 20-30 mm és 2-3-szor akkora, mint a csésze. A párta karimája is nagyobb, és toktermése csak akkora, mint a csésze. A többihez hasonló helyeken terem, de előfordulása sokkal ritkább.

Cifra kankalin:

Tudományos nevén Primula auricula, ismert még mint fülvirág. Évelő. Levelei húsosak, tojásdadok, kopaszok, nem csak a levél, hanem a növény egyéb részei is lisztesek. Pártája sárga, kellemes és erős illatú. Magyarországon az északi hegyvidéken, főleg mészkőhegyeken terem, díszítve azokat. Különböző színű változatai kedvelt kerti virágok.

Apró kankalin:

Tudományos nevén Primula minima. Évelő. Szára csak 1-2 virágú. A levél csúcsa egyenesen lecsípett, hegyes fogazott. Pártája nagy, lila vagy rózsaszínű, ritkán fehér. A magas hegyeket kedveli.

Egyéb fajok:

• (P. austriaca Wettst.),
• (P. Clusiana Tausch.),
• (P. elatior (L.) Jacq.),
• (P. intricata Gren. et Godr.),
• (P. leucophylla Pax.),
• (P. glutinosa Wulf.),
• (P. villosuda (Pax) Borb.),

a keverékfajok közűl különösen:

• (P. Benkőiana Borb.),
• (P. brevifrons Borb.),
• (P. digenea Kern.),
• (P. media Peterm.) stb.

Nárcisz:

A nárcisz (Narcissus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Nagyobbrészt trópusi vagy szubtrópusi, ritkán északi mérsékelt övi elterjedésű, hagymás vagy néha rizómás, sokszor tőlevélrózsásnövények tartoznak ide. Mintegy 860 fajuk ismert. Virágzatuk ernyőszerű, vagy a virágok magánosak. Nevét Narkisszosz mitológiai alakról, esetleg narkotikus (narkoa, görögül bénítani) tulajdonságairól kapta.

Fajok:

Mivel évszázadok óta vadon és kerti növényként is előfordul, egyes populációkról szinte lehetetlen megállapítani, hogy botanikai értelemben fajt alkotnak-e, vagy keresztezett hibridekről van szó. Magyarországon a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius) fordul elő, védett. Európa délnyugati részén honos a fehér nárcisz (N. poëticus). A sárga nárcisz (N. pseudonarcissus) jól ismert dísznövény. A kései nárcisz (N. serotinus) ősszel virágzik, köves legelőkön, garrigue-okban fordul elő.

Toxicitás:

Minden Narcissus-faj tartalmazza a mérgező likorin alkaloidot, elsősorban a hagymában, de a levelekben is.

Ültetés:

Mélység: 5-10 kötöttebb talajokon és későbbi ültetésnél sem kell mélyebbre ültetni. A laza homok talajokon és a kori ültetésnél ami megfagyhat célszerű mélyebbre ültetni. A sekélyen ültetett kardvirágokat fel kell tölteni 10 cm-re. Tápanyagellátást tekintve nagy mennyiségű szerves trágya igénye van. Tenyészidőszak alatt 2-3szori műtrágya kiegészítésre van szüksége. Minden egyes permetezésnél lombtrágyát is jutassunk ki.

Virágzás:

Fontos hogy az időjárás is befolyásolja a virágzás időpontját, a korai ültetésnél hosszabb tenyészidőre kell számítani, a késő nyári ültetésnél akár 4-7 nappal is hamarabb kinyílhat.

Növényvédelem:

Fundazollal gombabetegségek ellen illetve Bi-58, decis a rovarkártevők elleni védekezés érdekében. Az első permetezést 2-3 leveles korában kell megejteni Fundazol, réz- és kéntartalmú szerekkel gombabetegségek ellen, rovarkártevők ellen (kaliforniai virágtripsz) érdemes felszívódó szert alkalmazni pl.: Bi-58, Zolone, Cesh, Mospilan. Lombtrágyával érdemes kiegészíteni ezeket. Felszedés előtt egy héttel tripsz ellen is lekell permetezni, hogy minél kevesebb teleljen át.

Árvácska:

Az árvácska egy apró, bársonyos sárga, kék vagy tarka virágú növénynemzetség (Viola) az ibolyafélék rendjéből.

Árvácska (Viola x wittrockiana). Kultúrfaj; kétéves, 10-20 cm. Júniusban vetik, és többszöri áttűzdelés után már októberben kiültetik. A fagyokig nyílik, de tavasszal ad igazi színes virágszőnyeget. Ahol hűvös, csapadékos a nyár, egész évben virít, de nálunk a száraz meleg hamar elviszi. A XIX. században kezdődött az árvácskaláz, az addig ültetett háromszínű árvácskát (Viola tricolor) egy altáji és egy dél-európai fajjal keresztezték.

Háromszínű árvácska (Viola tricolor), az ibolyafélék családjába tartozó, szántókon, mezőkön, kertekben gyakori ibolyafaj, hosszúkás, pálhás levelekkel, sárgásfehér vagy háromszínű szirmokkal.

Ízük enyhén mentás; de elsősorban nem ezért, hanem díszessége, mutatós jellege miatt használják őket egyes hidegtálak, illetve gyümölcsételek díszítésére.

Írisz

Az írisz vagy nőszirom (Iris) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 200-300 mutatós virágú faj tartozik ide. A nemzetség nevét a szivárvány görög nevéről kapta, az ide tartozó virágok sokféle színváltozatára utalva. A köznyelvben az írisz (a szem szivárványhártyája mellett) a nemzetségen kívül néhány más, a nősziromféléken belül közel álló génusz növényeire is utalhat.

Egyes leírások az Iris nemzetséghez csatolják a Belamcanda, Hermodactilus, Neomarcika és Pardanthopsis nemzetségeket is.

Csak szűk körben terjedt el az északi mérsékelt égövön. Élőhelye figyelemre méltóan változatos. Terjed a hideg és hegyi régióktól Európa füves lejtőiig, rétségeiig és folyópartjaiig, a Közel-Kelettől Észak-Afrikán át, egészen Észak-Amerikáig.

Az íriszek évelő növények, amelyek gyöktörzsekből, (gyöktörzses íriszek), vagy szárazabb éghajlatokon hagymákból (hagymás íriszek). Hosszú, egyenes, virágzó szárakkal rendelkeznek. Ezek lehetnek egyszerűek vagy elágazóak lehetnek, tömör vagy üregesek, és lelapult vagy van egy körkörös keresztmetszete. A gyöktörzses fajoknak általában van 3-10 alapvető, kard alakú eltávozásuk, ami sűrű halmokban növekszik. A hagymás fajoknak hengeres alakú alapleveleik vannak.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat