Szőlő:

Szőlőfajták:

Chardonnay:

 

A chardonnay fürtje kicsi, hengeres vagy vállas, többnyire középtömött, de lehet laza és tömött is. Fürtkocsánya rövid. Fürt-átlagtömege 6 dkg. Bogyói kicsik, középnagyok, gömbölyűek, fehéreszöldek, feketén pontozottak, vastag héjúak, édesek, jellegzetes zamatúak. Néhány nappal az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni és a Szürkebarát után érik. Beérési cukorfoka magas. Kedvező fekvésekben és jó évjáratokban szeptember végén 20-22 cukorfokkal szüretelhető. Bora szembetűnően fajtajelleges, inkább kemény karakterű, alkoholban gazdag, telt, gyorsan fejlődik, s esetenként könnyel vénül. Ilyenkor fajtajellege még inkább szembetűnik.

 

Cserszegi fűszeres:

Bakonyi Károly állította elő az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével. Fürtje középnagy, kúpos, gyengén vállas, közepesen tömött vagy laza (átlag tömege 150 g). Bogyói húspirosak, héjuk vékony. Lényeredékük jó. Ízük gyengén fűszeres, harmonikus, tartós. Érési ideje: szeptember vége. Tőkéje közepes növekedésű, jó termőképességű. Cukortermelése közepes vagy jó. Fagytűrése kiemelkedően jó. Peronoszpóra-érzékenysége számos vinifer-alfajtáénál kisebb, rothadás-ellenállósága is jelentős. Beérési mustfoka 19-20. Bora illatos, jellegzetesen fűszeres zamatú, kemény karakterű. Kitűnő házasításra is.

Kékfrankos:

 

A kékfrankos fürtje középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött, fürtnyele rövid. Fürt-átlagtömege 10 dkg. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, vastag héjúak, sötétkékek, kissé hamvasak, lédúsak, kellmes ízűek. Szeptember végén érik. Beérési cukorfoka nem nagy, de évről évre egyenletes, a jó évjáratokban 20 cukorfok körüli. Termőképessége jó. Mivel fürtjei nem rothadnak, termése sokáig a tőkén tartható és hosszú időn át szüretelhető. Bora kellemes zamatú, csersavdús, sötétvörös színű, kissé savas.

Rizlingszilváni:

A rizlingszilváni fürtje középnagy, hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött. Fürtkocsánya rövid. Fürt-átlagtömege 10 dkg. Bogyói középnagyok, megnyúlt gömbölyűek, sárgásfehérek, lédúsak, édesek, jellegzetesen fűszeres ízűek. Termése már szeptember első napjaiban fogyasztható, szeptember közepétől 18-20 cukorfokkal szüretelhető. Termőképessége kiváló, sok fürtöt nevel. Reduktív típusú bora jól felismerhető és megkülönböztethető fajtajelleggel rendelkezik, kiváló zamatú, esetenként lágy.

 

Tramini:

 

A tramini fürtje kicsi, szabálytalan alakú, gyakran vállas, tömött vagy közepesen tömött. Fürt-átlagtömege 6 dkg. Fürtkocsánya rövid, erősen fásodó. Bogyói kicsik vagy középnagyok, kissé megnyúlt gömbölyűek, szürkés árnyalatú, világos vagy sötetebb húspiros színűek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, ropogósak, különleges, édes, fűszeres zamatúak. A szürkebaráttal egyidőben érik. Mustja a gyengébb évjáratokban is eléri a 18-20 cukorfokot. Kis, vastag héjú bogyója, sok magja következtében lényeredéke az átlagosnál kisebb.Bora a legtöbb fajtához viszonyítva fajtajellegesebb, erősen fűszeres illatú és zamatú, rendszerint lágy.

 

Zweigelt:

 

Osztrák fajta. Dr. Fritz Zweigelt állította elő a Kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezéséből. Fürtje nagy, kúp alakú, két vagy több elágazással, esetleg vállas, tömött (átlag tömege 180 g). Bogyói középnagyok, sötétkékek. Érési ideje szeptember közepe, a Kékfrankost egy héttel előzi meg. Tőkéje erős növekedésű, bőtermő. Kissé rothad, fagytűrése jó. Mésztűrő képessége nagy. Beérési mustfoka 16-18. Bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű.

 

 

Saszla:

 

A saszla , vagy chasselas a legelterjedtebb és legjobb ízű csemegeszőlő-fajta. Több más fajtához hasonlóan fajtacsoportot képez, melyek közül legfontosabbak a fehér saszla (chasselas blanc) és a piros saszla (chasselas rouge), valamint a fehéressárga bogyójú, muskotályos ízű változata a passatutti. A természetes fajtarendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolják. A világ szinte valamennyi szőlőtermesztő országában ismerik és termesztik. Legkiemelkedőbb termőterületeit a Loire-völgyében és Baden környékén, Németországban találjuk. Kettős hasznosítású fajta, a szőlészek, a borászok és a házikert tulajdonosok egyaránt kedvelik.

A szőlőfajta több nevet visel Svájcban és Németországban gutedel, Franciaországban chasselas és Ausztriában junker néven ismerik.

 

Eredete és elterjedtsége:

Eredete vitatott. Az egyik teória szerint a saszla az egyik legrégebbi szőlőfajta, az ősi Egyiptom 5000 éves fajtája. Egy másik magyarázat a Jordán völgyében Palesztina területéről származtatja. Megint mások - kiemelten Pierre Galett francia szőlő- és borszakértő - svájci eredetűnek tekintik.

A saszla több változata őshonos a Kairótól 70 kilométerre délnyugatra fekvő Fayyum oázisban (Egyiptom). Innen a Római Birodalomkorában került Konstantinápolyba, ahonnan a szőlőfajta első tőkéit I. Ferenc francia király diplomatája, Vicomte d'Auban hozta Burgundiába. A Mâcontól  délnyugatra fekvő Chasselasban telepítették az első saszla ültetvényeket. Ezt őrzi a szőlőfajta franciaChasselas elnevezése.

Magyarországra a múlt század során került, meghonosítása és elterjesztése Fábián József tótvázsonyi lelkész nevéhez fűződik. Számos hasonneve közül erre utal a Fábiánszőlő megnevezés. Magyarországon a saszla legjobb termőhelyei a Mátraaljai borvidéken találhatók; a gyöngyösi "ropogós" saszla piaci kereslete különösen nagy. 6000 hektáros termőterületével hazánk legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtája.A saszla németországi elterjedése a 17. század elejére tehető. Az első ültetvényeket Württemberg és Frankföld - majd egy évszázaddal később - Szászország dűlőin telepítették. A fajta szászországi elterjedését Karl Fridrich badeni őrgróf tevékenységéhez kötik, aki 1780-ban a Genfi-tó melletti Vevey ültetvényről hozta azokat a szőlőtöveket, amelyekkel a mai markgräflerllandi borvidék első dűlőit betelepíttette.

Borászati felhasználásban a jobb termőtulajdonságokkal bíró klónjaikat telepítik:

Fehér chasselas: Fr. 38-95 (Fr=Freiburg, Németország), K. 16 (K=Keszthely), C.60.

Piros chasselas: Fr. 36-28 (Fr=Freiburg, Németország), K. 18 (K=Keszthely), C. 61.

Nemzetközi viszonylatban európai fajtának tekinthető; nagy saszla-ültetvények Franciaországon és Németországon túl Svájc északi részén, Portugáliában, Olaszországban, Romániában, Csehországban Törökországban vannak. Kaliforniában és Ausztráliában főként achasselas dore és a golden chasselas elnevezésű továbbnemesített változatai ismertek.

Jellemzői:

Tőkéje középerős növekedésű, közepes, illetve bőtermő, fekvés iránt nem, a talaj kissé igényes fajta. Levele zötétzöld, fimom szövetű, szabályos 5 karéjú. A fürt középnagy, laza vagy tömött, gúla alakú, bogyója közepes, vékony, de erős héjú, húsos, ropogós, kellemes zamatos bő levű, napos oldalán rozsdás. Átlagos években már szeptember első felében fogyaszthatóak, de szüretelés ideje hosszan kitolható. Nem rothad, jól eltartható; jó fagytűrésű, megbízható fajta. A fehér és piros színű fürtök vegyes szüretelése dekoratív csomagolást és esztétikus megjelenést tesz lehetővé, növeli a fajta piaci értékét. Étkezési célú termesztése mellett több országban, így hazánkban is a termés egy részét borrá dolgozzák fel.

Bora könnyű, friss, finom savösszetételű, gyümölcsös zamatú, szép világossárga színű, száraz fehérbor. Nem túl fajtajelleges, ezért jó házasítási alapanyag. A piros saszlából hasonló tulajdonságú rozébor készül. A legismertebb saszla-borok a svájci Fendant, a Aigle, a Mont-sur-Rolle és Féchy; valamint a francia Crépy.

 

 

Oldal: [Ősz] Szőlő
Kiskert, komposztálás - © 2008 - 2024 - kerteszeteshobby.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat